Rövid kis történet egy lányról, aki hitt, remélt, szeretett, mosolygott. 

Egy romantikus történet alap dolgokkal kezdődik, a főszereplők leírása, a hely megadása, rossz-jó oldal kialakítása ésatöbbi. Miért kezdeném én így a történetem? Akkor túl személyes és diszkrét lenne. Nem. Én olyan történetet szeretnék elmesélni, ami úgy, mint rám és úgy mint, minden lányra tökéletesen illik. Miért? Mert van minden lány életében egy elérhetetlen, egy tökéletes, egy plátói. 

Egy új élet kezdetekor eldöntsük, hogy változni akarunk, hisz miért kezdenénk új életet, ha nem azért, hogy gyökerestől kifordítsuk az életünk. Igen, ez pontosan így történik. Eldöntsük, hogy egy teljesen más emberré leszünk, akit nem érhet csalódás, hisz tisztában van a hibáival, az adottságaival és legfőképpen a céljaival. Naná, úgy gondoljuk, hogy pontosan ez jelenti a felnővést, azt, hogy megérettünk a tökéletes elérésére és már nem csak várnunk kell, hisz eljött a lehetőség, hogy megkaphassuk azt. De mi történik akkor, ha minden éppen az ellentétére fordul és nem az történik amit elterveztünk? Csalódunk. Ott találjuk magunkat újra a veremben, amiből éppen kimászni szándékoztunk. Megkaptuk a létrát, de sajnos a technikát mi kellett volna elsajátítsuk.. még arra sem vagyunk képesek? Hogyan müködik az ember? Mi az ember? Kissé eltértem a témától, de ahhoz, hogy a történet kerek egész legyen erre is szükségem van. Az ember egy olyan lény amely érez, tud és cselekszik.Az ember képes kell, hogy legyen kifejezni az érzelmeit, hisz, ha képes megfogalmazni, képes -kellene, hogy legyen kifejezni is. De nem. Félünk. Félünk a visszautasítástól. Pedig éppen akkor csalódunk, ha nem vállaljuk fel azt amit érzünk és újra egyedül maradunk őnmagunkkal, a tükörképpel, mely arcunkba nevetve közli, hogy buták és felszínesek na meg hazugok vagyunk. Hisz hazug az ki nem meri felvállani azt amit érez. Éppen így van. Tehát a lány, aki csalódás mentes életet vágyott. Nem kapta meg. Hogyan is kapta volna meg, ha egyből a tökéletes szempárral ment szembe? Amikor úgy érezte, hogy igenis abban a szempárban él az élet, a vidámság és ott születik a boldogság. Na igen. És innen indul az a bizonyos csalódás. Nem tudja felvállalni, hazudik magának és hazudik másoknak, mikor azt mondja nem érdekli őt senki. Hogyne érdekelné? Odavan érte. Megigézte őt és tudja, ha kézen fogná vele menne. De hogyan fogja meg a kezét? A herceg igazi és tökéletes,de az a bizonyos hercegnő mosolyog rá. Kialakult a love story. Happy End? Hopika. Azt az hiszem nem itt kell keresni. De érdekel a sztori? Olvasdd csak.  Minden úgy van ahogyan történnie kell. Cérnaszálon fut a szerelem. Nem köztem és közte, hanem köztük. Köztünk nincs cérnaszál, ha lenne biztos nem cérnaszál lenne, addig harcolnék, amíg egy erős kőtél nem tartana minket. Igen, harcolnék. Ha fegyvertelenül is, de bele adnám, azt amim van. Felbecsülhetetlen értéknek tartanám. Ékszerdoboz? Természetesen abban. Gyémánt lenne a lelkemben. Miért is érzek így egy idegen iránt? Nem tudok erre választ adni, de azt tisztán és tagadhatatlanúl tudom, hogy sosem fogom igazán feladni. Egy gyertyaláng a szívem mélyén mindig égni fog, és tudatni fogja velem, hogy ne hagyjak ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyúttal nehéz is..