Egy hosszú mese..

Van egy hosszú mese. Egy lányról szól. Boldog volt . . igen, voltak pillanatok,mikor a szíve feladta, mikor álmai elvesztek, mikor gondatlan élete szünetelni ment,.. ilyenkor csüggedt, fáradt szemei égszínkékből méregzöldbe válltottak át, kezei hibás munkákba sodrodtak bele, gondolatai mérföldkre szálltak. Kérdéseket tettek fel neki, millió arról szavalt, hogy bármi gondja van, neki elmondhatja. A szó elszáll, hűvős szelek sodorják ismeretlen tájra és ilyenkor egyedül marad az ész. A lány jól volt.. sosem adta fel igazán, mindig volt egy cérnaszál ami a földhöz kötte, egy egetromboló, gyönyörű pillantás. Mindig volt akinek naívan minden hazug szavát elhitte, aki a félig holt lányból újra pezsgő vidámságot hozott ki. A hazug szavak mindig szakadékba sodorták. Néhány kar nyúlott segítséget nyújtani..ellökte. Néhány ember boldog akart lenni vele.. ellökte. Tehát itt van egy lány aki boldogan  boldogtalan, aki nevetve sír, aki reménytelenűl remél és aki hit nélkül hisz a lehetetlenbe.