Pici korunkban a játszótéren, a homokozóban, a mászkálókon, a libikókán, a égig szálló hintákban millió kis szót suttogtál, melyek még most is csengenek a fülemben. Megígérted, hogy sosem fogsz mást szeretni, hogy én leszek a legjobb barátod örökké . . de az "örökké" elmúlt és mostmár fel sem ismersz az utcán, úgy mész mellettem el, mintha sosem láttál volna. Ez fáj . . hiányzik az az eszméletlen, mindent kitöltő kacagásod. Hiányzol Te !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a hozzászolásod ! :) További szép napot !