Egy éve, ha megkérdezték volna, mit adnék, hogy közeledben lehessek . . azt mondtam volna, hogy - nem, nem azt, hogy bármit, hanem, hogy - a régi énemet. Azt a lányt, aki ha kikacagták, vissza kacagott; akit, ha lehülyéztek tovább állt; akinek, ha azt mondták nem a valóságban él, hanem a mesékben, megsértödött ám utánna kacagtott rajta, és csak annyit felelt, na és, ha nekem ez tetszik senkinek semmi köze ; aki nem értette s nem is érezte a fájdalmat, egyszerűen mindennek a jó oldalát nézte . . pontosabban nem létezett neki a világ rossz oldala. Feladtam volna érted ezt, de mostmár újra ez a lány vagyok, és elérted azt, hogy még aprópénzt sem adnék azért, hogy velem lehess ! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a hozzászolásod ! :) További szép napot !