Sorstalanság

Pillangó száll a szélben, apró kis bogarak a fűben, virágok ezre nyílik a mezőn, melyet millió eső csepp permetez. Kifekszek a fűben, s az esőcsöppek mossák, miközben könnyek simogatják arcomat . Valahogy nem értem.. csodás és mégis rémisztő. Töprengek, ajándékot kaptam, egy életet. Emlék képek a szemem előtt oly gyorsan szaladnak, most minden újra előtör. Émelyegve hasra fordulok és fejemet szorítom, nem bírom elviselni. Könnyeim még gyorsabban peregnek le, ordítani akarok, de hang a számon nem jön ki. Segítséget várok, pedig tudom, egyéni harcot vívok magammal. Tovább fekszek a fűben, telnek a percek, órák, sötétedik. A hold már gyönyörűen megvilágítja a fűszálakon a cseppeket, állatok nesze hallatszik az erdő mélységéből. Bátorítást nyújt az erdő, talpra állok és bár inogva, elindulok, megkeresni az ösvényt, amelyen idetaláltam. Nehezen,mégis találok egy kiutat..- bárcsak az élettel is így lenne, addig keresnénk míg kiutat találnánk, de nem így van sajnos... ott két út van helytelen és helyes, nem tudod hol jöttél és hová mész- botladozva lépkedek a vizes ösvényen, fák ágai szúrják karomat, hosszú karcolások sora jelenik meg testemen.. és a vérem színezi a földet meg. Eltévedtem. Földre borulok... és egy éles fény ..