Akaratlanul is úgy ébredek reggelenként, hogy a napot nézem ahogy sugarait szétereszti a világon, hogy tündöklő bárányfelhőket bámulok az esőcseppes ablakon keresztül, hogy a csodát keresem az új napban, hogy mosollyal az arcomon törlöm a még álmos szemeim . . majd újra rájövök, hogy valami mégis hiányzik . . Te !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a hozzászolásod ! :) További szép napot !