"Lány és a farkas"

Piros köpenyben, mit nagymamám Henryvel való esküvőmre készített, ott álltam a városon kívül, a sötét erdőben. És akkor... egy árnyék, egy szívdobbanás. Ott álltam és megállt körülöttem az idő... és megjelent a Farkas, színültig, az a férfi, akivel kiskoromban nyulat fogtam, és akivel egész életem leélném. Apám hibájából, nem lehetek a felesége..., mintha nem is lett volna ő soha.

Peter farkasbundába bújva megjelent előttem és a szemeivel úgy tekintett az én szemembe,mintha egyenest a szívembe látna, úgy éreztem nincs titkom mit nem látna, nincs érzésem mit ő nem érezne, és ez így volt jól. Így is szerettem volna...mindig. A Férfi, a Farkas, Ő..mindörökké.

( „Lány és a farkas” című film utolsó jelenete, Valerie nézőpontjából. Saját érzések leírása.)